Titanic felfedezés: Új részletek a hajó utolsó óráiról

A Titanic tragédiája a világ egyik legismertebb katasztrófája, amely 1912. április 15-én következett be, és azóta is sokakat foglalkoztat. A legújabb kutatások és technológiai fejlesztések révén azonban újabb részletek látnak napvilágot a hajó végóráiról. A közelmúltban készült részletes digitális szkennelése révén, amely a Titanic teljes méretű 3D-s másolatát hozta létre, a kutatók eddig ismeretlen információkat tártak fel a tragédia körülményeiről.

A szkennelés során kiderült, hogy a Titanic, amikor jéghegynek ütközött, milyen brutális módon szakadta ketté, és ez a látványos megjelenítés éles ellentétben áll a hajó impozáns múltjával. A tragédia során körülbelül 1500 ember vesztette életét, és a mostani digitális rekonstrukció nemcsak a hajó állapotát mutatja be, hanem a baleset pillanatait is megvilágítja. A kutatók egy új dokumentumfilmhez, a „Titanic: A Digitális Feltámadás” című alkotáshoz készítették a szkennelést, amelyet a National Geographic és az Atlantic Productions közösen készített.

A Titanic roncsának helyét 3800 méter mélyen, az Atlanti-óceán jéghideg vizeiben található. A kutatók víz alatti robotokat használtak a hajó pontos feltérképezésére, és több mint 700,000 képet készítettek a különböző nézőpontokból, hogy létrehozzák a digitális ikert. Ez a technológia lehetővé teszi, hogy a Titanic teljes, eddig soha nem látott panorámáját bemutassák, hiszen a mélység és a hatalmas méret miatt a hagyományos mélytengeri felfedezések csak korlátozott részleteket tudtak megmutatni.

A digitális másolat felfedi a Titanic orrát, amely majdnem állva fekszik a tengerfenéken, mintha a hajó továbbra is az útján lenne. Ezzel szemben a hajó hátsó része, amely 600 méterre található, egy összegyűrt fémhalmaz. Ezt a károsodást a hajó tengerfenékre csapódása okozta, miután kettészakadt. Az új térképezési technológia lehetővé teszi a hajó vizsgálatának más megközelítését, hiszen a Titanic már nemcsak a múlt tanúja, hanem egyfajta bűncselekmény helyszínévé is vált, ahol a kutatóknak meg kell találniuk azokat a nyomokat, amelyek elárulják a baleset okait.

A szkennelés új, közeli részleteket is felfedett, például egy portholt, amely valószínűleg a jéghegtől tört el. Ez összhangban van a túlélők beszámolóival, akik elmondták, hogy a jég beáramlott a kabinokba a baleset során. A Titanic hatalmas kazánháza, amely a hajó hátsó részén található, szintén nagy figyelmet kapott. A digitális másolat alapján látható, hogy néhány kazán bemélyedt, ami arra utal, hogy még mindig működtek, amikor a vízbe merültek. A hátsó fedélzeten egy nyitott szelep is található, ami azt jelzi, hogy a gőz még mindig áramlott az áramtermelő rendszerbe, köszönhetően a Joseph Bell vezetésével dolgozó mérnökcsapatnak, akik a hajó süllyedése alatt is dolgoztak, hogy fenntartsák a világítást.

A kutatók új szimulációja is hozzáadott az eddigi ismeretekhez. Ez a szimuláció a Titanic tervein alapuló részletes szerkezeti modellt használ, hogy megjósolja a jégheggyel való ütközés következményeit. Az eredmények azt mutatják, hogy a hajó csak érintőlegesen ütközött a jégheggyel, ami egy sor apró lyukat hagyott a hajótestén. A Titanicot úgy tervezték, hogy ne süllyedjen el, még akkor sem, ha négy vízálló rekesze elárasztódik. Azonban a szimuláció alapján a jéghegy által okozott károk hat rekeszt érintettek.

A Titanic tragédiája továbbra is nagy hatással van a világra, és a digitális rekonstrukciók révén egyre több információt tudunk meg az eseményekről. A Titanic története nemcsak a múlté, hanem folyamatosan újabb kérdéseket vet fel, és a kutatók azt remélik, hogy a jövőben még több titkot fedhetnek fel a hajóról. Ahogy Parks Stephenson, a Titanic szakértője fogalmazott, a hajó „még mindig mesél nekünk”, és minden új információval a múlt egy újabb darabját tárja fel előttünk.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cwy6gjwd0g6o