
Mikor épülhet meg végre az amerikai nagysebességű vasúthálózat?
Az Egyesült Államok, 340 milliós lakosságával és 71 közúti autópályájával, hatalmas ország, amelynek több mint 5000 nyilvános repülőtere van. Jelenleg azonban nincs működő nagysebességű vasúti hálózata, amit a világ más részein, például Kínában, Japánban és Európában már régóta élveznek. A helyzet azonban változóban van, hiszen két nagysebességű vasúti projekt már építés alatt áll, és továbbiak is tervezés alatt állnak. Az amerikai Nagysebességű Vasúti Szövetség képviselője, Rick Harnish szerint ez már egy lépés a helyes irányba. Az egyik projekt a San Francisco és Los Angeles közötti vonal, amely a kaliforniai hegyek miatt különösen nehéz feladatnak számít. A másik projekt a Las Vegas és Los Angeles közötti vonal, amely viszont sokkal egyszerűbb, mivel sík területen halad.
További tervek között szerepel egy nagysebességű vasúti vonal Portlandből, Oregon államból Seattle-be, Washington államba, majd tovább Vancouverbe, Kanadába, valamint egy Dallas és Houston közötti vonal. Harnish azonban figyelmeztet, hogy az előbbi projekt tervezése „lassan halad”, míg a texasi vonal jövője kétséges, miután Trump elnök kormánya törölte a 63,9 millió dolláros támogatást. Ezzel szemben Kína nagysebességű vasúti hálózata várhatóan idén meghaladja az 50 000 kilométert, míg az Európai Unióban 8556 kilométer hosszú HSR vonal található, amelynek vezetője Spanyolország 3190 kilométerével. Az Egyesült Királyságban jelenleg az egyetlen működő HSR vonal a High Speed 1, amely a Csatorna-alagút és London St Pancras között közlekedik. Emellett a High Speed 2 építése is folyamatban van London Euston és Birmingham között, annak ellenére, hogy a finanszírozási problémák széles körben ismertek.
A nagysebességű vonatokkal kapcsolatban nincs mindenki által elfogadott definíció, de a Nemzetközi Vasutak Szövetsége szerint a vonatoknak általában 250 km/h (155 mph) sebességgel kell haladniuk ahhoz, hogy nagysebességűnek számítsanak. Az Egyesült Államok miért marad el Európától és különösen Kínától? Az amerikai vasúti ipar újságírója és szerzője, Will Doig szerint az ország autófüggősége jelentős szerepet játszik. Sokan úgy vélik, hogy nincs szükség nagysebességű vasútra, vagy nem akarják, hogy az ő területükön épüljön. Továbbá a kormány is hajlamos volt leállítani a vasúti projektekbe történő befektetéseket.
A helyzetet bonyolítja, hogy az Amtrak, az állami tulajdonú személyszállító vasúti szolgáltatás vezetője, Stephen Gardner, múlt hónapban lemondott, miután a Fehér Ház nyomást gyakorolt rá. Az Amtrak jelenleg nem üzemeltet nagysebességű vonatokat, de az év végén 28 új, 160 mph sebességű NextGen Acela vonatot állítanak forgalomba a Boston és Washington DC közötti északkeleti korridoron. Azonban a 457 mérföldes vonalon csupán körülbelül 50 mérföldön tudnak jelenleg 150 mph sebességgel közlekedni. Az Amtrak nem vesz részt a Kaliforniában és Nevadában épülő nagysebességű vonalakban. A Los Angeles és San Francisco közötti projektet, a California High-Speed Rail-t, Kalifornia állam irányítja, és 2033-ra tervezik a befejezését. A Los Angeles és Las Vegas közötti vonal, a Brightline West, pedig egy magántulajdonú projekt, amely várhatóan 2028-ra nyílik meg.
Globálisan 23 ország rendelkezik nagysebességű vasúttal, Harnish szerint. Az ő nonprofit szervezete az Egyesült Államokban történő bevezetésére összpontosít. A nagysebességű vonatok biztonságos működtetése azonban nem egyszerű feladat, hiszen nem lehetnek kereszteződések az autópályákkal, és a vonalnak nagyon egyenesnek és zárt folyosónak kell lennie. Kínában folyamatosan építik az újabb nagysebességű vonalakat, és a várakozások szerint a teljes távolság 2030-ra körülbelül 60 000 kilométerre nő. A nagysebességű vasúti kapcsolatokkal rendelkező kínai városok gazdasága 14,2%-kal nő, ahogy azt egy dán think tank, a 21st Europe adatai mutatják.
Will Doig, aki a High-Speed Empire, Chinese Expansion and the Future of Southeast Asia című könyv szerzője, megjegyzi, hogy Kína nem csupán a szomszédai vasúti hálózatának fejlesztésére összpontosít. „Ez egy módja annak, hogy Kína befolyását terjessze egy geopolitikai szempontból fontos régióban” – mondja. „Ezekben az esetekben az országok kölcsönöket vettek fel Kínától, hogy Kína építhesse a vasutakat.” Harnish figyelmeztet arra, hogy ez a helyzet függőséget eredményezhet.
Európa egyre bővülő nagysebességű vasúti hálózata a kontinens közlekedési infrastruktúrába való befektetésének történelmét tükrözi. Kaave Pour, a 21st Europe képviselője, további expanziót szorgalmaz, hogy a nagysebességű vasúti vonalak a legtöbb fővárost és nagyvárost összekapcsolják az EU-ban és az Egyesült Királyságban. Az Egyesült Államoknak, ha fejlődni szeretne a nagysebességű vasúti közlekedés terén, kulturális váltásra van szüksége, a közlekedés irányába való elmozdulásra és arra, hogy megkérdezze magától: „Milyen jövőt szeretne?”
Harnish hangsúlyozza, hogy a nagysebességű vasúti közlekedés sikeréhez elengedhetetlen a szövetségi kormány támogatása. Azonban, ahogy már említettük, a Fehér Ház leállította a Houston és Dallas közötti tervezett nagysebességű vonal támogatását, amit az Egyesült Államok közlekedési minisztere „pénzpazarlásnak” minősített. Scott Sherin, az Alstom francia vonatgyártó cég vezetője, aki az Amtrak új nagysebességű vonatait szállítja, felveti a kérdést, hogy az Egyesült Államokban van-e politikai akarat a közlekedésre költött közpénz elköltésére a többi közlekedési mód helyett. Továbbá megjegyzi, hogy bármilyen jövőbeli nagysebességű vonal nehezen tudna bejutni olyan városközpontokba, mint Dallas és Houston, mivel túl sok épület található ott. „A probléma az, hogy a városok központja olyan sűrűn beépített” – mondja. Doig hangsúlyozza, hogy örömmel látná, ha Kína segítene nagysebességű vonalak építésében az Egyesült Államokban, de nem vár erre. „Politikailag nagyon nehéz” – mondja. „Ami sajnálatos, mert ha nem lenne ellenségeskedés az Egyesült Államok és Kína között, láthatnánk, hogy egy partnerség valóban nagyszerű dolgokat hozhatna az Egyesült Államok számára, amit az ország nem képes magát
