Megkezdődött a szén-dioxid eltávolítása a tengerből az Egyesült Királyságban
Egy forradalmi projekt indult el az angliai déli parton, amely a tengervízből igyekszik eltávolítani a szén-dioxidot. A SeaCURE néven ismert kísérleti program a brit kormány finanszírozásával valósul meg, amely a klímaváltozás elleni küzdelem érdekében keresi az innovatív technológiákat. A klímakutatók széles körben egyetértenek abban, hogy a legfontosabb feladat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, amely a globális felmelegedés fő oka. Ugyanakkor sok tudós úgy véli, hogy a megoldás része lesz annak a gáznak a megkötése is, amelyet már kibocsátottunk a légkörbe. Az ilyen projekteket szén-dioxid megkötésnek nevezik, és általában vagy a kibocsátás forrásánál, vagy a levegőből történő eltávolításra összpontosítanak. A SeaCURE különlegessége abban rejlik, hogy azt vizsgálja, vajon hatékonyabb-e a klímaváltozást okozó szén-dioxidot a tengervízből kinyerni, mivel a vízben lévő koncentrációja magasabb, mint a levegőben.
A projekt helyszínére érkezve a Weymouth Sealife Centre mögött kell elhaladni, ahol egy figyelmeztető tábla hirdeti: „Óvatosan: Murénák haraphatnak”. A projekt célja, hogy kiderítse, a szén-dioxid eltávolítása a vízből költséghatékony módja lehet-e a légkörben lévő klímaváltozást okozó CO2 mennyiségének csökkentésére. A SeaCURE a tengervizet úgy dolgozza fel, hogy eltávolítja belőle a szenet, majd visszapumpálja a tengerbe, ahol az újra felveheti a CO2-t.
A projekt egyik vezetője, Tom Bell professzor, a Plymouth Marine Laboratory munkatársa, örömmel mutatja be a látogatóknak a folyamatot. Elmagyarázza, hogy a szén-dioxid eltávolítása azzal kezdődik, hogy a tengervizet savasítják, ami elősegíti a benne oldott szén-dioxid gázbuborékokká való átalakulását, amely a légkörbe kerül. „Ez itt a tengervíz-előkészítő” – mondja mosolyogva Bell professzor, miközben egy nagy rozsdamentes acél tartályhoz érkeznek, amely maximális érintkezést biztosít a savas tengervíz és a levegő között. „Amikor kinyitsz egy szénsavas üdítőt, az habzik, ez a CO2 kijön.” A professzor magyarázata szerint a tengervizet egy nagy felületen eloszlatják, így a szén-dioxid gyorsan távozik. Az így keletkező CO2-t elszívják, majd koncentrálják, hogy később tárolhassák. A kezelt tengervízhez alkáli anyagot adnak, hogy semlegesítsék a savasítást, majd visszapumpálják a tengerbe, ahol az újra megkezdheti a CO2 felvételét.
Jelenleg a projekt által eltávolított CO2 mennyisége kicsi, évente legfeljebb 100 tonna, ami kevesebb, mint amennyit egy kereskedelmi repülőgép kibocsát az Atlanti-óceán átszelése során. Azonban a tenger óceánjainak mérete miatt a SeaCURE mögött állók úgy vélik, hogy a projektnek van potenciálja. A brit kormányhoz benyújtott pályázatukban a SeaCURE hangsúlyozta, hogy a technológia potenciálisan 14 milliárd tonna CO2 eltávolítására lenne képes évente, ha a világ tengervizének 1%-át feldolgoznák. Ehhez azonban a szén eltávolításának teljes folyamatát megújuló energiaforrásokkal kellene működtetni, lehetőleg úszó napelemek segítségével.
A klímaváltozás elleni küzdelemhez elengedhetetlen a szén-dioxid eltávolítása, hiszen az elérni kívánt nettó zéró kibocsátás nélkül a további felmelegedés megállítása nem lehetséges – figyelmeztet Oliver Geden, a Klímaváltozással Foglalkozó Kormányközi Testület szakértője. Hozzáteszi, hogy a tengervízből történő közvetlen megkötés egy lehetőség, míg a levegőből történő közvetlen eltávolítás egy másik. A fejlesztés során figyelembe kell venni a költségeket is.
A SeaCURE projekt 3 millió fontos támogatást kapott a brit kormánytól, és az Egyesült Királyságban 15 kísérleti projekt között szerepel, amelyek célja a szén-dioxid megkötésére és tárolására szolgáló technológiák fejlesztése. Kerry McCarthy energiaügyi miniszter hangsúlyozta, hogy a légkörből történő üvegházhatást okozó gázok eltávolítása kulcsfontosságú a nettó zéró eléréséhez, és hogy az ilyen innovatív projektek, mint a SeaCURE, fontos szerepet játszanak a zöld technológiák létrehozásában.
Bár a projekt jelenleg kicsi léptékű, a kutatók figyelmet fordítanak arra is, hogy a nagy mennyiségű alacsony szén-dioxid tartalmú víz milyen hatással lenne a tengeri ökoszisztémákra. Guy Hooper, az Exeteri Egyetem PhD hallgatója, aki a projekt lehetséges hatásait kutatja, figyelmeztet arra, hogy a tengeri élőlények egyes funkcióihoz szükséges a szén. A korai eredmények alapján a nagy mennyiségű alacsony szén-dioxid tartalmú víz környezeti hatásai lehetnek, ezért fontos, hogy a kutatások során ezeket a szempontokat is figyelembe vegyék. A SeaCURE projekt tehát nemcsak a szén-dioxid eltávolításában játszik szerepet, hanem a jövőbeli technológiák és környezeti hatások megértésében is.
Ezeket is érdemes megnézni
Reeves: Az EU kereskedelmi megállapodás után a Gulf paktum következik
A NASA megmentése önmagától – vajon a milliárdos a megfelelő választás?
