Ételtermesztési küldetés indul az űrállomásokon
A közeljövőben lehetőség nyílhat arra, hogy űrhajósok steak-et, pürékrémeket és desszerteket fogyasszanak, amelyeket egyedi sejtekből termesztenek az űrben. Ez a forradalmi kísérlet a napokban indult el, és a kutatás célja, hogy a laboratóriumban létrehozott ételek életképességét vizsgálja a súlytalanság és a megnövekedett sugárzás körülményei között, mind az űrállomáson, mind más égitesteken. Az Európai Űrügynökség (ESA) finanszírozza ezt a projektet, amely az űrhajósok táplálásának költségeinek csökkentésére összpontosít, hiszen a napi étkezés költsége akár 20 000 fontot is elérhet. A kutatócsapat tagjai szerint ez a kísérlet az első lépés egy kisebb, élelmiszertermelő üzem kifejlesztésére az International Space Station (ISS) fedélzetén, amely várhatóan két éven belül megvalósul.
Dr. Aqeel Shamsul, a Bedfordban működő Frontier Space ügyvezető igazgatója, aki az Imperial College Londoni kutatóival együtt dolgozik a projekten, hangsúlyozta, hogy a laboratóriumban termesztett ételek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a NASA célja, miszerint az emberiség több bolygón éljen, megvalósulhasson. „Az álmunk az, hogy gyárakat építsünk az űrben és a Holdon” – mondta a BBC Newsnak. „Ha lehetővé akarjuk tenni, hogy az emberek éljenek és dolgozzanak az űrben, szükségünk van a gyártási létesítményekre.”
A laboratóriumban termelt ételek lényege, hogy az élelmiszer-összetevőket, mint például fehérjét, zsírt és szénhidrátot, kémcsövekben és tartályokban nevelik, majd ezeket feldolgozzák, hogy az ízük és kinézetük hasonlítson a hagyományos ételekre. Az Egyesült Államokban és Szingapúrban már kapható laboratóriumban készült csirke, míg a laboratóriumban készült steak brit és izraeli jóváhagyásra vár. A Földön a technológia környezeti előnyöket ígér a hagyományos mezőgazdasági módszerekkel szemben, például kevesebb földhasználatot és csökkentett üvegházhatású gázkibocsátást. Az űrben azonban a fő indok a költségek csökkentése, hiszen az űrhajósok táplálásának költsége rendkívül magas, a kutatók becslése szerint napi 20 000 font.
A NASA és más űrhivatalok, valamint magáncégek hosszú távú jelenlétet terveznek a Holdon, űrállomásokon, és talán egyszer a Marson is. Ez azt jelenti, hogy élelmiszert kell küldeniük több tucat, végül pedig több száz űrhajós számára, ami rendkívül költséges lenne rakéták segítségével, véli Dr. Shamsul. Ezért a helyben történő élelmiszernövesztés sokkal értelmesebb megoldás lenne. „Kezdhetjük egyszerűen fehérje-dús pürékkel, majd áttérhetünk bonyolultabb ételekre, amelyeket az űrben állíthatunk össze” – mondta. „A hosszabb távon pedig a laboratóriumban készült összetevőket egy 3D nyomtatóba is betölthetjük, és bármilyen ételt kinyomtathatunk az űrállomáson, például egy steak-et!”
Ez a koncepció a Star Trek sorozat replikátor gépeire emlékeztet, amelyek képesek ételt és italt előállítani tiszta energiából. Dr. Shamsul azonban úgy véli, hogy ez már nem csupán tudományos fantasztikum. Az Imperial College Bezos Központjában, amely a fenntartható fehérjék kutatásával foglalkozik, bemutatott egy bioreaktort, amely egy brick-színű, pezsgő anyagot tartalmazott egy kémcsőben. Az eljárás, amelyet precíziós fermentációnak neveznek, hasonló a sörkészítéshez, de különbözik attól: a „precíziós” egy új megnevezés a génmódosításra. Dr. Rodrigo Ledesma-Amaro, a Bezos Központ igazgatója elmondta, hogy különböző összetevők, például fehérjék, zsírok és szénhidrátok előállítására is alkalmasak.
Egy kisebb, egyszerűbb biorektor már eljutott az űrbe a SpaceX Falcon 9 rakétáján, mint az ESA küldetése része. A kutatók remélik, hogy a kísérlet sikeres lesz, mivel rengeteg bizonyíték van arra, hogy az ételek sikeresen termeszthetők a sejtekből a Földön, de a kérdés, hogy a súlytalanság és a magasabb sugárzás körülményei között is megvalósítható-e ugyanez. A kutatók kis mennyiségű élesztő keveréket küldtek fel az űrbe egy kisméretű kocka műholdon, amely az Európa első kereskedelmi célú visszatérő űrhajója, a Phoenix fedélzetén utazott. Ha minden a tervek szerint alakul, a műhold három órát fog keringeni a Föld körül, mielőtt visszatér az óceánba Portugália partjainál. Az így összegyűjtött adatokat a tudósok felhasználják egy nagyobb, korszerűbb bioreaktor megépítéséhez, amelyet jövőre terveznek az űrbe küldeni.
A bioreaktornak azonban van egy hátránya: a brick-színű anyag, amely porrá szárad, nem tűnik túl ízletesnek – még a jelenlegi fagyasztva szárított ételekhez képest is. Ezen a ponton lép közbe az Imperial College mester séfje, Jakub Radzikowski, aki a kémiai összetevők étellé alakításáért felelős. Jelenleg nem használhat laboratóriumban készült összetevőket az ételek elkészítéséhez, mivel a szabályozási jóváhagyás még folyamatban van. De a séf már most is előre dolgozik: természetes gombákból származó keményítőket és fehérjéket használ a receptjei kidolgozásához. Elmondása szerint, amint megkapja a zöld lámpát a laboratóriumban készült összetevők használatára, számos ételt készíthet. „Olyan ételeket szeretnénk létrehozni, amelyek ismerősek az űrhajósok számára, akik különböző kultúrákból érkeznek, hogy ezzel kényelmet nyújtsunk számukra” – mondta Jakub. „Francia, kínai, indiai ételeket tudunk készíteni. Bármilyen konyhát képesek leszünk reprodukálni az űrben.”
A kísérlet során Jakub éppen egy új receptet, fűszeres gombócokat és mártogatós szószt próbál ki. Míg én megkóstoltam az ételeket, a legképzettebb ízlelőbíráló, Helen Sharman, az Egyesült Királyság első űrhajósa, aki PhD fokozattal rendelkezik kémiából, szintén velünk tartott. Együtt kóstoltuk meg a gőzölgő gombócokat, és mindketten egyetértettünk abban, hogy ízletesek voltak. Dr. Sharman
Ezeket is érdemes megnézni
A kovászos uborka jótékony hatásai az egészségre
Melyek a legjobb magyar levesek?
