A jövő űrutazása: Tényleg helyettesíthetik a robotok az emberi asztronautákat?
Karácsony estéjén egy autonóm űrhajó átrepült a Napon, közelebb, mint bármely ember által készített tárgy valaha. A NASA Parker Solar Probe nevű űrszondája küldetése során fontos információkat gyűjtött a Napról, és arról, hogy az hogyan befolyásolja a Föld űrbeli időjárását. Ez a pillanat mérföldkőnek számít az emberiség történetében, de figyelembe kell venni, hogy ezen az eseményen nem voltak közvetlenül jelen emberek, hiszen az űrszonda önállóan, előre programozott feladatait végezte el a Nap mellett való átrepülés során, teljesen leválasztva a Földdel való kommunikációt.
Az elmúlt hat évtizedben számos robotikus űrszondát küldtek a Naprendszer különböző pontjaira, olyan helyekre, ahová az emberi lények eljutása lehetetlen lenne. A Parker Solar Probe 10 napos küldetése alatt körülbelül 1000 Celsius-fokos hőmérsékletet tapasztalt. Az autonóm űrhajók sikeressége, együtt a fejlődő mesterséges intelligenciával, új kérdéseket vet fel az emberi űrkutatás jövőjével kapcsolatban. Egyes tudósok kétségbe vonják, hogy az emberi űrhajósokra egyáltalán szükség lesz-e a jövőben. Lord Martin Rees, az Egyesült Királyság Astronomer Royalja azt állítja: „A robotok gyorsan fejlődnek, és az emberi űrutazás indoklása egyre gyengébbé válik.” Hozzáteszi, hogy az emberek űrbe küldésének egyetlen indoka a kalandvágy és a gazdag emberek számára nyújtott élmény, amelyet magánfinanszírozásból kellene fedezni.
Andrew Coates, a University College London fizikusa is egyetértene ezzel. „Komoly űrkutatás esetén sokkal inkább a robotikát részesítem előnyben” – mondta. „A robotok sokkal messzebb jutnak el és sokkal több feladatot el tudnak látni.” Ráadásul olcsóbbak is, mint az emberek. „Ahogy a mesterséges intelligencia fejlődik, a robotok egyre okosabbakká válnak.” De mit jelent ez a jövő űrhajós generációi számára? Bizonyos feladatokat az emberek még mindig el tudnak végezni az űrben, amelyeket a robotok, bármennyire is fejlettek, soha nem tudnának.
A robotikus űrszondák már minden bolygóra eljutottak a Naprendszerben, valamint számos aszteroidát és üstököst is meglátogattak, míg az emberek csupán két helyre jutottak el: a Föld körüli pályára és a Holdra. Összesen körülbelül 700 ember járt az űrben, kezdve 1961-ben, amikor Jurij Gagarin, a volt Szovjetunió első űrkutatója lett az első, aki átrepült a Föld körüli pályán. A legtöbben az űr körüli pályán (a Föld körüli keringés) vagy szuborbitális (pár perces röppályák) utazásokat végeztek az Egyesült Államok Blue Origin cégének New Shepard rakétáján.
Dr. Kelly Weinersmith, a Rice Egyetem biológusa, a „Mars városáról” szóló könyv társszerzője megjegyezte: „A presztízs mindig is motiváló tényező marad, amiért embereket küldünk az űrbe.” Szerinte ez a politikai rendszerek hatékonyságának bizonyítására és a nép bölcsességének megmutatására egy nagyszerű módszer. Az emberek nemcsak felfedezni vágyók, hanem kutatásokat és kísérleteket is végeznek a Föld körüli pályán, például a Nemzetközi Űrállomáson, amelyeket a tudomány előmozdítására használnak.
A robotok is hozzájárulhatnak a tudományos kutatáshoz, mivel képesek olyan helyekre eljutni, amelyek az emberek számára lakhatatlanok, ahol instrumentumokat használva tanulmányozhatják a légköröket és a felszíneket. Dr. Weinersmith véleménye szerint az emberek sokoldalúbbak, és gyorsabban végeznek el feladatokat, mint a robotok, de az űrben való életben való fenntartásuk rendkívül nehéz és költséges. Samantha Harvey, a 2024-es Booker-díjas regény szerzője, lírai módon fogalmazta meg ezt: „A robotnak nincs szüksége hidratációra, tápanyagokra, ürítésre, alvásra… Nincs szüksége semmire.”
A robotoknak azonban vannak hátrányai is. Sok robot lassú és módszeres, például a Marsra küldött roverek alig 0,1 mph sebességgel haladnak. Dr. Ian Crawford, a Londoni Egyetem bolygótudósa megjegyzi: „A mesterséges intelligencia legyőzheti az embereket sakkozásban, de vajon képesek lesznek-e felfedezni a környezeteket?” Bár ő úgy véli, hogy a mesterséges intelligencia algoritmusok segíthetnek a roverek hatékonyabbá tételében, a technológia szerepe az emberi űrutazás kiegészítésében is fontos lehet, lehetővé téve az űrhajósok számára, hogy a fontosabb kutatásokra összpontosítsanak.
A NASA Valkyrie robotja, amelyet a Johnson Űrközpont épített, szintén a jövő technológiáját képviseli. Ez a humanoid robot szupererőkkel bír, és képes lehet az űrben végzett alapvető feladatok ellátására. Az űrkutatás során felmerülő kihívások miatt a robotok nemcsak az embereket helyettesíthetik, hanem együtt is dolgozhatnak velük. Az űrszondák, mint például a Curiosity, már most is autonóm módon végzik a tudományos feladatokat, anélkül hogy emberi irányításra lenne szükségük.
Az emberek továbbra is inspiráló szerepet játszanak az űrkutatásban, amelyet a gépek nem tudnak helyettesíteni. Leroy Chiao, a NASA nyugdíjas űrhajósa megerősíti: „Az emberek kapcsolódnak egymáshoz, amikor az emberi lények valamit tesznek.” A NASA várja, hogy az Artemis program keretében az emberek visszatérjenek a Holdra, míg Elon Musk, a SpaceX vezérigazgatója, a Mars kolónia létrehozásán dolgozik. Az emberi űrkutatás jövője tehát bizonytalan, de a technológiai fejlődés és a robotika szerepe valószínűleg egyre jelentősebbé válik a következő évtizedekben. Az emberi és robotikus felfedezés egyesítése egy új korszakot nyithat meg a világűr kutatásában.
Ezeket is érdemes megnézni
A szóbeli vizsga menete: lépések és tippek a sikerhez
A kém szereposztás: Főszereplők és karakterek bemutatása
