A kamertechnológia, ami új életet lehel a fiatalok világába

A rendőrség hatalmas ütésekkel vereti be a ház ajtaját, amely aztán robbanásszerűen kinyílik. Az események gyorsan felpörögnek, hangos kiabálások hallatszanak. A kamerát követve a nehézfegyverzetes rendőrök belépnek a házba, ahol egy nő a padlóra zuhan, miközben a kamera balra fordul. Felfelé haladunk egy kicsi, gyengén megvilágított lépcsőn, ahol egy férfi a falnak támaszkodik, kezeit felemelve kiabál, de hiába. Néhány pillanaton belül egy tizenhárom éves fiú letartóztatása következik, és máris kint vagyunk a napsütéses reggelben. A család a kertben üvölt, miközben a kamera visszatér a fiúhoz, aki most már a rendőrségi furgon sötét belsejében ül. Mindez mindössze három perc alatt, egyetlen felvétel során zajlik le. Ez a jelenet a Netflix népszerű sorozatának, az „Adolescence”-nek az egyik korai pillanata, amelyet az első hónapban több mint 120 millióan néztek meg világszerte.

Matthew Lewis, a sorozat operatőre egy nemrégiben adott interjúban kifejtette, hogy az ilyen típusú felvételek elkészítése öt évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Az „Adolescence” mind a négy, körülbelül egy órás epizódját teljes egészében egyetlen felvételben rögzítették, amit „oner”-nek neveznek. A kamera gyakran követi a szereplőket a feszültséggel teli jelenetek során, vagy átáll a kézi felvételről a járműre szerelt felvételre. Az olyan könnyű, önstabilizáló kamerák, amelyek képesek alkalmazkodni a környezeti fényviszonyok hirtelen változásaihoz, kis forradalmat indítottak el a film- és televíziós iparban.

Például az „Adolescence” második epizódjának végén a kamera az autó belsejéből egy úton átkelve a közeli utcák felett repül, majd ismét a földszintre kerül. A váltás a drón és az emberi operátor között szinte észrevétlen, csupán egy apró remegés tapasztalható, de ha nem figyelünk, ezek az átmenetek teljesen zökkenőmentesek. Ezt részben a DJI Ronin 4D-nek, egy kis méretű, nagy felbontású kamerának köszönhetjük, amely több beépített érzékelővel rendelkezik a mozgás és a közeli tárgyak észlelésére. Ez lehetővé teszi a belső mechanizmusok számára, hogy kompenzálják a mozgásokat, és sima, stabil felvételeket készítsenek. Tim Palmer, tapasztalt filmes és a Boston University professzora „fenomenálisnak” nevezte az eredményt, és elmondta, hogy kezdetben kételkedett benne, hogy az „Adolescence” epizódjai valóban egyetlen felvételben készültek. „Amint megláttam, tudtam, hogy ez valóban egyetlen felvétel volt,” mondta.

A kamera technológia az utóbbi években jelentős fejlődésen ment keresztül. Palmer professzor 2014-ben egy kórházi drámán dolgozott, amely hosszú felvételeket igényelt zsúfolt kórházi folyosókon. „Csak kis joystick videójáték-vezérlőket használtunk a kamera mozgatásához, ami nem volt elég pontos,” emlékezett vissza. A televíziós sorozatok készítői régóta próbálnak olyan energiát megragadni, amely a kórházi környezetekben uralkodik. A ’90-es évek BBC sorozata, a „Cardiac Arrest” egyik epizódja egy hektikus triázs egységgel kezdődik, ahol az első tíz percben alig van vágás, de a kamera mozgása robotikusan ismétlődik. Az „Adolescence”-hez képest ez messze nem volt olyan dinamikus.

Palmer professzor hozzátette, hogy a gimbal stabilizáló eszközök már évek óta rendelkezésre állnak, de a távoli vezérlésük és a felvételek készítése csak nemrégiben vált rendkívül kifinomulttá. Az újabb kamerák beépített szűrőkkel is rendelkeznek, amelyeket távolról lehet vezérelni, vagy stabilizáló technológiát lehet aktiválni egy gombnyomással. „Ez valóban játékváltoztató,” mondta. A hosszú egyfelvételes technika nem új koncepció a moziban, hiszen évtizedekre visszamenő példák léteznek. Például a 2015-ös „Victoria” című film, amely két órás és húsz perces hosszúsága ellenére azt állítja, hogy egyetlen felvételben készült. A film operatőre, Sturla Brandth Grøvlen a BBC-nek hangsúlyozta, hogy „nincsenek vágások vagy szerkesztések”.

A Ronin 4D a DJI „elsődedikált” filmes kamerája, amelynek széleskörű stabilizáló technológiája van, és képes a felvételeket vezeték nélkül továbbítani a helyszíni monitorokra. Azonban van néhány korlátozása is: a kamera nincs beállítva függőleges felvétel készítésére, ami egyre nagyobb keresletet élvez a TikTok és hasonló videómegosztó alkalmazások térnyerésével. Barry Griffin, a Canon egyik vezetője elmondta, hogy a cég könnyű Cinema EOS modelljei keresett termékek a filmesek körében, akik nagyobb szabadsággal szeretnének forgatni, vagy akik magas minőségű élő közvetítéseket kívánnak produkálni kis podcast stúdiókban.

A könnyű, ergonómikus kamerák megjelenése jelentős hatással lehet a film- és televíziós produkciók minőségére, mondta Booker T. Mattison, a Georgiai Egyetem filmes oktatója. „A nézőpontot gyakran maga a kamera képviseli,” tette hozzá. Azonban van egy kockázata annak, hogy a túlzott egyfelvételes sorozatok készítése csak egy trükk lehet a jó történetmesélés rovására, figyelmeztetett Carey Duffy, a Cooke Optics termékfejlesztési igazgatója. Az „Adolescence” készítői a Cooke könnyű lencséit használták, amelyeket az új, könnyű kamerákhoz terveztek. Duffy elmondta, hogy a lencsék tervezése részben annak volt köszönhető, hogy a lencse hátsó része és az érzékelő közötti távolság rövidebb lett, mint a korábbi eszközök esetében. Azonban Palmer professzor rámutatott, hogy a „oner”-ek iránti vonzalom önmagában nem elegendő a közönség megtartásához. „Személy szerint nem fogok nézni valamit azért, mert egy felvételben készült – azért nézem, mert jó.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c62g6vdl3vqo