Veszélyeztetett axolotl szabadon bocsátása új reményt ad a ritka kétéltűnek

A világ egyik legveszélyeztetettebb kétéltűje, a különös, folyamatosan mosolygó mexikói axolotl, sikeresen alkalmazkodott és fejlődött az mesterséges vizes élőhelyeken, állapították meg tudósok. A kutatás, amely reményt ad a jövőre nézve egy olyan faj számára, amely a kipusztulás szélére került, során 18 fogságban nevelt axolotlt engedtek szabadon a Mexikóváros közelében helyreállított és mesterségesen létrehozott vizes élőhelyen. A kutatók rádiókövetőkkel látták el az állatokat, és megállapították, hogy „sikeresen túlélték és táplálkoztak mindkét helyszínen” – sőt, még súlyt is gyarapítottak. Dr. Alejandra Ramos, az Autonóm Baja California Egyetem kutatója elmondta, hogy ez egy „lenyűgöző eredmény”. Eredményeiket a PLoS One című szaklapban publikálták, és a kutatók szerint ez azt sugallja, hogy az axolotl visszahozható a természetes élőhelyére.

A Xochimilco vizei, amelyeket a hagyományos mezőgazdasági gyakorlatok alakítottak ki, és a hegyekből érkező forrásvíz táplál, egykor tele voltak ezekkel a kétéltűekkel. Azonban ahogy Mexikóváros terjeszkedett, a városiasodás, a szennyezés és egyéb nyomások az axolotlokat a kipusztulás szélére sodorták, és becslések szerint a vadonban mindössze 50 példány maradt. „Ha elveszítjük ezt a fajt, elveszítjük a mexikói identitásunk egy részét” – mondta Dr. Luis Zambrano, a Mexikói Nemzeti Egyetem kutatója, aki szintén részt vett a kutatásban. Az axolotl valóban ikonikusnak számít; az azték legenda szerint az állat egy isten a szalamandra formájában – az azték tűz és villám istene, Xolotl, szalamandraként álcázva magát. „Ha képesek vagyunk helyreállítani ezt a vizes élőhelyet és visszaállítani az axolotl populációját egy több mint 20 milliós városban, úgy érzem, hogy reményünk van az emberiség számára” – tette hozzá Dr. Zambrano.

A kutatók az állatok szabadon engedésének megalapozása érdekében együttműködtek helyi gazdákkal és önkéntesekkel, hogy vizes élőhelyi „menedékeket” hozzanak létre az axolotl számára. Természetes szűrőrendszereket telepítettek a víz megtisztítására. A tudósok két helyszínen engedték szabadon a fogságban nevelt állatokat – az egyik Xochimilcóban, a másik egy elhagyott kavicsbányában, amely évtizedek alatt „mesterséges vizes élőhellyé” alakult. Minden állatot rádiókövető eszközzel láttak el. „A legcsodálatosabb hír az, hogy mindegyik túlélte” – mondta Dr. Ramos a BBC Newsnak. „Sőt, a visszafogottak közül azok, akiket újra el tudtunk kapni, súlyt is gyarapítottak – tehát vadásznak.” A megfigyelések érdekes betekintést nyújtottak az axolotl viselkedésébe is. „Megállapítottuk, hogy néhányan a legtöbb időt egy másik egyed mellett töltik – mintha barátságokat kötnének” – magyarázta Dr. Ramos.

Igen ironikus, hogy ezek a bájos szalamandrák a világ laboratóriumaiban és házikedvencek akváriumaiban több százezer példányban megtalálhatóak. A faj biológiailag rendkívül érdekes, mivel képes bármely testrészét regenerálni, amely megsérült vagy elveszett. Jelenleg kutatások folynak annak megértésére, hogy ezt a képességet orvosi célokra is felhasználhatnák. Ugyanakkor a Mexikóváros mocsaras területein még sok munka vár a vizes élőhelyek megtisztítására és helyreállítására, hogy esélyt adjanak a vadon élő axolotl számára a felépülésre. „Sok állat világszerte elveszíti az élőhelyét” – mondta Dr. Ramos. „A helyreállítási projektek nem könnyűek, de megvalósíthatók – csak sok ember szükséges hozzájuk. Nem szükséges tudósnak lenni ahhoz, hogy részt vegyünk – bárki a világon segíthet.”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cm2xr2jzelyo