
Megállapodás született az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság között a gépjármű- és fémipari vámok csökkentéséről
Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság közötti új megállapodás értelmében az amerikai kormány egy sor brit autóra csökkenti az importadót, valamint bizonyos acél- és alumíniumtermékeket enged be az országba vámmentesen. Ez a megállapodás enyhülést hoz a brit ipar számára, hiszen a közelmúltban Donald Trump elnök által bevezetett új vámok számos ágazatra hatással voltak. Azonban a legtöbb brit termékre továbbra is 10%-os vámot alkalmaznak majd, ami azt jelenti, hogy a megállapodás nem jelentős változást hoz a kereskedelmi feltételekben, amelyek Trump beiktatása előtt álltak.
A csütörtöki bejelentés során nem írtak alá hivatalos megállapodást, és a két kormány közleményei részletekben szegények voltak. Sir Keir Starmer, a brit Munkáspárt vezetője a Jaguar Land Rover gyárában tett látogatása során a megállapodást „fantasztikus alapnak” nevezte, hangsúlyozva, hogy ez a történelem egyik fontos megállapodása, amely védi a brit munkavállalók ezerét a gépjárműgyártás és az acélipar kulcsfontosságú ágazataiban. Trump a Fehér Házból nyilatkozva „nagyszerű megállapodásnak” nevezte az egyezséget, és visszautasította a kritikákat, miszerint eltúlozza annak jelentőségét.
A megállapodás keretében az Egyesült Államok 25%-ra emelt importadóját 10%-ra csökkenti 100 000 autóra évente. Ez különösen kedvező a luxusautó-gyártók, például a Jaguar Land Rover és a Rolls Royce számára, azonban a növekedés korlátozott lehet a jövőben, mivel ez a mennyiség nagyjából megegyezik az Egyesült Királyság tavalyi autóexportjával. Jonathan Reynolds, az Egyesült Királyság üzleti titkára a BBC-nek nyilatkozva figyelmeztetett arra, hogy az Egyesült Államok vámjai miatt a brit autógyártók ezer munkahelyet veszíthetnek el. A vámok csökkentése tehát különösen időszerű lépés volt, amely megmentette a brit ipar jelentős részét.
A Trump által korábban 25%-ra emelt acél- és alumíniumvámok is csökkentésre kerültek, és a két ország új kvótát állapított meg, amely a korábbiakhoz hasonlóan működik. A megállapodás értelmében mindkét ország évente legfeljebb 13 000 tonna marhahúst importálhat a másik országból, ami jelentős bővülést jelent az Egyesült Államok számára, hiszen eddig 20%-os vámot kellett fizetniük, és az import mennyisége korlátozott volt 1 000 tonnára. Az Egyesült Államok becslése szerint a megállapodás összesen 5 milliárd dolláros lehetőséget teremt az export számára, köztük 700 millió dolláros etanol- és 250 millió dolláros egyéb mezőgazdasági termékek vonatkozásában.
Gareth Stace, a UK Steel igazgatója üdvözölte a megállapodást, mondván, hogy az „jelentős megkönnyebbülést” nyújt az acélipar számára. Más üzleti csoportok azonban óvatosabbak voltak. Duncan Edwards, a BritishAmerican Business vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hogy jobb a helyzet, mint korábban, de még mindig nem érjük el a korábbi szintet. A Munkáspárt képviselői dicsérték a megállapodást, míg az ellenzéki pártok további részleteket és parlamenti ellenőrzést kértek.
A konzervatív párt vezetője, Kemi Badenoch a megállapodásra vonatkozóan úgy vélekedett, hogy az azt jelenti, hogy a brit vámok csökkentésre kerülnek, míg az amerikai vámok emelkednek. A Liberális Demokraták szavazást kértek a megállapodásról a Parlamentben, hangsúlyozva, hogy az emberek véleménye fontos. Sir Ed Davey kijelentette, hogy minden kereskedelmi megállapodás esetében, különösen egy megbízhatatlan partnerrel, mint Donald Trump, a részletek döntenek.
A megállapodás tehát egy lépés a megfelelő irányba, de a jövőbeni részletek még mindig kérdésesek. Az Egyesült Államok elnöke többször is hangsúlyozta, hogy a gyógyszeripari importok megadóztatására is készül, ami a brit élelmiszerbiztonság szempontjából is fontos. Az Egyesült Királyság kormánya továbbra is szélesebb kereskedelmi megállapodást keres az Egyesült Államokkal, miután sikerült csökkenteni a vámokat az autók és az acél esetében. A kereskedelmi megállapodás tehát nemcsak gazdasági, hanem politikai dimenziókat is felvet, és a jövőbeni kapcsolatok alapját képezheti az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság között.

